A szabványosított határidős ügyletek (futures) lehetővé teszik az eladónak és vevőnek, hogy megegyezzenek egy eszköz adott árában, de a teljesítés és ezzel az eszköz csak egy későbbi időpontban cserél gazdát. A vevő a szabványosított határidős ügyletben hosszú pozíciót vesz fel abban a reményben, hogy az eszköznek emelkedni fog az ára. Az eladó pedig rövid pozíciót vesz fel abban a reményben, hogy az eszköznek csökkeni fog az ára. Habár a szabványosított határidős ügyletek hasonlóak a határidős ügyletekhez (forwards), alapvető különbségeket mutatnak. Először a szabványosított határidős ügyletek a tőzsdén születnek, ami azt jelenti, hogy szabványosítottak és sokkal kevésbé rugalmasak, mint a határidős ügyletek. Másodsorban a szabványosított határidős ügyleteket napi szinten jegyzik, ami azt jelenti, hogy a szerződéskötés időpontjához viszonyított árkülönbségről napi szinten számol el egymással a vevő és eladó, szemben a határidős ügylettel, ahol a szerződés végén történik az elszámolás. Végül a szabványosított határidős ügyleteket gyakran használják spekulánsok, akik nem szándékoznak a kereskedett eszköz felett tulajdont szerezni, aminek következtében a szabványosított határidős ügyletek általában azelőtt lezárulnak, mielőtt lejárnának. Ezzel szemben a határidős ügyleteket arra használják az eladók, pl. mezőgazdasági termelők, hogy fedezzék magukat az ár instabilitással szemben és így a kereskedési árucikk a szerződés lejártával cserél gazdát.